Akár újonc a japán kardok világában, akár bővíteni szeretné tudását (szójáték célja), az első lépés a terminológia megértése. A katana minden részének van egy sajátos japán neve, és mindegyik pontos célt szolgál – funkcionális és esztétikai egyaránt. Itt található a teljes útmutató a japán kard anatómiájához.
A penge (Tō / 刀)
Ha – Az élvonal
A ha (刃) a penge kihegyezett vágóéle. A megfelelően elkészített katanákon ez az él differenciálisan meg van edzve magas keménységi fokig (tipikusan 58–65 HRC), így képes megtartani a rendkívül finom élt.
Mune – A gerinc
A mune (棟) a penge élezetlen hátsó éle – a ha-val ellentétes oldal. Mivel a keményedési folyamat során puhább marad, a gerinc rugalmas marad, és elnyeli az ütéseket, így megakadályozza a penge elpattanását.
Hamon – The Temper Line
A hamon (刃文) a látható határvonal az edzett vágóél és a penge lágyabb teste között. Ködös vonalként jelenik meg a szélén, és számos mintázattal rendelkezik – suguha (egyenes), notare (hullámos), gunome (ismétlődő görbék) és choji (szegfűszeg). A hamon egyszerre technikai aláírás és művészi kijelentés. A differenciális agyagtemperítéssel létrehozott valódi hamon nem hamisítható – mikroszkopikus kristályszerkezeteket tartalmaz (nie és nioi), amelyek csak nagyítással láthatók.
Kissaki – A tipp
A kissaki (切先) a penge hegyes csúcsa, amelyet a fő testtől egy yokote-nak nevezett görbe vonal választ el. A kissaki forma – ko-kissaki (kicsi), chu-kissaki (közepes) vagy o-kissaki (nagy) – a penge korszakának és iskolájának egyik legfontosabb mutatója. Általában ez a legnehezebb része a penge megfelelő polírozásának.
Bo-Hi – The Blood Groove
A bo-hi (棒樋) egy horony, amely a penge lapos részén fut. Csökkenti a penge súlyát anélkül, hogy feláldozná a szerkezeti integritást, és a kard meglendítésekor jellegzetes „whhoosh” hangot ad ki. A népszerű mítoszok ellenére nem úgy tervezték, hogy „engedje a vér áramlását” – pusztán szerkezeti és akusztikai.
Katana Kisarazu – Damaszkuszi acél és valódi Ray Skin
Egy lenyűgöző damaszkuszi acél katana hiteles sugárbőrrel (ugyanaz) a tsukán. Minden alkatrész – a habakitól a sayáig – precízen van megalkotva. Fedezze fel az anatómiát személyesen.
Termék megtekintése →A fogantyú-szerelvény (Tsuka / 柄)
Tsuka – A fogantyú
A tsuka (柄) a kard nyele, jellemzően magnóliafából készül, először ugyanabba (sugárbőr), majd tsuka-ito-val – egy selyemből, pamutból vagy műbőrből készült zsinórral – gyémántmintával, amely fogást biztosít, és elrejti alatta a menükit.
Tsuba – A kézvédő
A tsuba (鍔) egy kör alakú vagy ovális védőburkolat a penge és a nyél között, amely megvédi a kezet attól, hogy lökés közben rácsússzon a pengére. A Tsuba gyakran miniatűr műalkotások, amelyeket természet, mitológia vagy csata jelenetei díszítenek. A gyűjtők a remek tsubákat különálló tárgyakként értékelik.
Habaki – A pengegallér
A habaki (鎺) egy fém gallér, amely a penge alapja köré, a tsuba felett van rögzítve. Szorosan súrlódó illeszkedést hoz létre, amikor a kard a saya-ban van, így zárszerkezet nélkül is biztonságosan tartja. A habaki jellemzően sárgarézből, rézből vagy ezüstből készül.
Menuki – Fogantyúdíszek
A menuki (目貫) kis dekoratív díszek, amelyeket a tsuka-ito alá helyeznek a fogantyú mindkét oldalán. Eredetileg a pengét a nyélben tartó fogót (mekugi) takarták, de pusztán dekoratív elemekké fejlődtek – gyakran sárkányok, virágok vagy mitológiai lények formájában.
A hüvely (Saya / 鞘)
A saya (鞘) egy lakkozott fa hüvely, amely védi a pengét használaton kívül. Egy megfelelően illeszkedő saya megragadja a pengét a habakinál, épp akkora súrlódással, hogy biztonságosan tartsa. A sageo (下緒) a sayához rögzített zsinór, amelyet az övhöz vagy bizonyos kata (formák) során használnak.
Most, hogy megértette az anatómiát, jobban értékelheti katalógusunkban minden egyes kard mesterségét. Érdemes lehet olvasni arról is, hogy hogyan készülnek ezek az alkatrészek és hogyan kell helyesen ápolni őket.